A legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt
A Tilos kétségtelenül rétegrádió, aminek megítélésére – különösen a jobboldali nyilvánosságban – a mai napig rányomja bélyegét egy több mint tíz évvel ezelőtti botrány, Barangó 2003. december 24-én elhangzott megnyilvánulása:
Műsorvezető: Szerintem arról van szó, hogy én nem tudok egy olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól.
Műsorvezető: De senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd! Azért együtt tudsz élni fröcsögés és gyűlölködés nélkül.
Műsorvezető: Tud a faszom, bazdmeg! Kiirtanám az összes keresztényt! Huuuu, ez kemény....
Műsorvezető:Neee Barango!
Műsorvezető: Ettől most elhatárolódunk azt hiszem, hogy Krizsoval együtt.
Műsorvezető: Ja igen, 100 százalékig.
Műsorvezető: Tehát ezt meg sem hallottuk, vagy hát meghallottuk, de akkor így elnézést is kérünk.
Műsorvezető: Ooooo... Én is másként gondolom... nem, nem... én azt gondolom... mi ez?
(hét másodperc kínos csend)
Műsorvezető: Zenélünk egyet?
Műsorvezető: Persze.
Műsorvezető: A beállt csöndben.
Hiába határolódott el azonnal a többi műsorvezető, és váltak meg a punk műsorvezetőtől, a mondat ráégett a rádióra (volt itt felháborodás, tüntetés, miegymás). Bármilyen durva is egy ilyen mondat szenteste, nagyon igazságtalan egy ennyire nem-professzionális, nem-hierachikus orgánumot egyetlen eset alapján megítélni, bármilyen szélsőséges is legyen az.
A Tilos ugyanis egy olyan adó, ahol nagyon különböző emberek készítenek változó színvonalú műsorokat. A műsorkészítők nagy részének értékvilága sok szempontból távol áll az enyémtől, mégis jó, nagyon jó, hogy van ilyen rádió, ahol mindenféle közéleti, kulturális és egyéb dolgokról beszélgetnek és vitatkoznak az emberek – a magyar nyilvánosságban fájóan kevés ilyen fórum van. Ahogy szerintem szükség van a szintén közszolgálati feladatokat ellátó, a politikai konjunktúrától erősen függő, de mégis komoly költségvetésből működő Klubrádióra és Lánchíd Rádióra, vagy az ilyen-olyan közéleti lapokra, úgy különösen örülni kell a Tiloshoz hasonlóan lelkes önkéntesekkel működő orgánumoknak, és nem nehezíteni, hanem segíteni a működésüket, ahogy csak lehet, függetlenül attól, mint gondolnak és mondanak a világról. Ha úgy tetszik, nemzeti érdekből.